Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Kálvária a templom előtt

   1939. november 29-én, egy borongós, hideg szombati napon, lapos platójú, erős fakerekű lovaskocsi állt meg a templom előtt. A nehéz súly alatt nyüszögő - ropogó jármű, a kőkeresztet hozta meg, hogy azt majd a nap folyamán helyére emeljék. A talpazat már előbb elkészült, a beemelést segítő állványzat is felépült. Így már csak az a teendő maradt, hogy a kocsiról egy elmés, kézi működtetésű csörlő segítségével a magasba emeljék és a helyére tegyék a nagysúlyú keresztet.
   Az efféle műveletnek mindig van szemlélője, ilyen látvány nem mindennapi. Az első kép bal szélén egy térdnadrágos fiúcska bámul a magasba, figyelve a csörgő csörlő titokzatos műveletét. Ha mellette jobbról elnézünk hátrább, ott is látunk egy rövidnadrágos fiút. Volt itt bizonyára több nézelődő is, de a fotográfus nagyon a műveletre figyelt, így a tágabb környezetet nem látjuk.
   A második képen már helyén a kereszt, ott is van egy nézelődő a jobb oldalon. Valószínű ö is térdnadrágban van, a korának divatos télikabátja van rajta, 3x3 soros zsinóros magyar gombolással és bocskai sapka a fején. Ha mellette elnézünk, a jobb oldalon akkor a Mária szobrot látjuk. Helyesebben azt éppen nem, mert a fatörzs takarja, de a fehér kerítése látszik.
   A templom előtt tulajdonképpen kálváriacsere történik. Az előzőt még 1865-ben készítették és a gyenge minőségű kő, csak 74 évet bírt ki. Ekkorra már erősen megrágta az idő. Fejős Julianna 3000 pengős adománya hozzájárult ahhoz, hogy a csere megtörténjék. A tervezéssel és a kivitelezéssel, az ekkorra már nevet szerzett nagykátai szobrászművészt, Kármán Lászlót bízták meg, aki a máig is álló kálváriát kőbe álmodta.
   Az igen szép kálvária a kereszt helyretételével még nem volt kész. Maradt még munka bőven. Még később tették fel a Krisztus testét és a mellékalakokat, valószínű, csak a tél múltával.
   Az új kálvária felszentelése csak 1940 májusában történt meg, majd fél évvel a kép készülte után.
   Az eredeti kép hátulján Somogyi Lajos képesített kőműves mester pecsétje látható, rajta van még Somogyi Béla neve tintával írva és a dátum.
A képek mérete: 9x6 cm
Felhasznált irodalom: Kucza Péter: Nagykáta anno c. műve.